Szemerédi Bernadettel Clarisseról és jótékonyságról
Hogy érzed magad Szarvason?
Nagyon jól! Először a Lili bárónő meghallgatásán jártam itt, addig csak átutazóban. Maga a város nagyon csendes, nagyon szép! Gyönyörűek a virágágyások, sok a zöldterület. Szarvason el lehet csendesedni. Maga a színház is egy alkotó burok, ahol mindennek megvan a maga helye, ideje, rendje. Itt kezdettől fogva biztonságban érzem magam.
Milyen lesz Clarisse?
Clarisse még javában formálódik, próbáról próbára változik bennem. Nem drasztikus ez a változás, apróságok. Először próbálom őt megérteni, megválaszolni a kérdéseit, és ha már tudom, mi működteti belülről, akkor meglesznek a színei is. Clarisse nagyon vibráló egyéniség, dinamikus, temperamentumos, vérbő, szereti nevén nevezni a dolgokat. Ezek mellett az adja a báját, hogy színésznőként kicsit többet képzel magáról, mint amit elért valójában. Élvezi azt az atmoszférát, azt a dicsfényt, ami egy színésznőt körbeleng, de keresi a helyét a világban. Azért érkezik a kastélyba, hogy felkeresse és újra magához édesgesse Illésházy Lászlót, akivel volt egy „kis” szerelmi kalandjuk, és – nem mellesleg - az első színésznői sikere is a gróf által írt darabban volt. Itt, a kastélyban ismeri meg Frédit, aki szintén szeret a társaság központja lenni. Szerelem szövődik közöttük. Bohókás és folyton perlekedő szerelem. Frédi nyitja meg és hozza ki igazán Clarisse személyiségét – szerintem. Most így gondolom, de lehet, hogy holnap már valami mást fogok látni. Clarisse itt pulzál bennem.
Mennyire kaptok szabad kezet a szerep megformálásában?
Nagyon kíváncsi voltam, hogy Viktornak (Varga Viktor rendező) mi az elképzelése, mivel kettős szereposztásban játsszuk Ivettel (Bardon Ivett). A rendező abból indult ki, hogy két színésznő játszik, ezért mindkettőnek meg kell keresnie a maga igazságát szerepen belül. Terelget, de ugyanakkor lehetnek ötleteink, és ha jók, ha egyeztethetők, akkor rábólint. Nem azt mondja, hogy ilyen lesz és kész, hanem nyitott arra, hogyha én másképp látom, azt megbeszéljük.
Vagyis nem lesz egyforma Clarisse?
Más lesz Ivetté és más lesz az enyém. De ez így szép. A színház közös alkotómunka. Viszont a rendezőnek óriási a felelőssége, hiszen az egész előadásnak ő az alfája és omegája, ő tartja össze. Nem mindegy, milyen pedagógiával bánik a színésszel, mert nem vagyunk egyformák. Van, akinek dicséret kell, és van, akinek határozottabb hang. A rendező dolga, hogy kinyissa a színészt, ne pedig bezárja. Nagyon vártam a közös munkát Viktorral, hiszen nem dolgoztunk együtt. A meghallgatáson nagyon oldott légkört teremtett. Azt mondtam, ha nem is kapom meg a szerepet, már az is megérte, hogy eljöttem, mert olyan válogatásra érkeztem, ahol időt szántak rám, figyelmet kaptam. Úgy éreztem, tényleg érdekli, ki vagyok, hol tartok, mit hoztam, és azt hogyan közvetítem. A színházban mindenki ugyanannyira fontos, odafigyeléssel, szeretettel, türelemmel közelítenek hozzám és mindenkihez. Alkotótársnak tekintenek. A próbafolyamathoz nyitottság kell, kreativitás, lazaság, s ezt csak oldott közegben lehet.
A szubrett mindig vidám…
Igen, én is mosolygós vagyok alapvetően, mert igyekszem az élet pozitív oldalát nézni. Meglátom a rosszban is a jót, vagyis végiggondolom, hogy mi miért alakult így. Minden értem van. A nehézségek is. Ez lendít át a mélyponton. Clarisse szerepe azért is jó, mert az utóbbi időben sok drámai előadásban játszottam, és nagyon kellett egy bohókás, vidám szerep, amiből most többet is kaptam. Nagyon örülök a lehetőségeknek.
Hogy állsz a szereppel?
Alakul. A szöveget, a dalokat tudom. De ez kevés, a dalokban magasságok vannak, közben meg táncolni kell. Ezért nehéz, ugyanakkor szép kihívás az operett műfaja, mert prózai oldalon, énektudásban és a táncparketten is helyt kell állni. Most én azzal is küzdök, hogy a táncokat és a dalokat úgy összegyúrjam, hogy két emelés között ne zihálva vegyem a levegőt, hogy tánc közben magabiztosan tudjak énekelni, de a dalok tartalma, bája, humora is megmaradjon. Nagyon örülök, mert ez az első operett, amelyben játszom.
Koreográfia?
Nagyon jó, nagyon szeretem! Amellett, hogy Magyari László megannyi táncos, akrobatikus elemet tett bele, figyelt arra is, hogy szituatív legyen, a koreográfia a helyzetekhez, viszonyokhoz alkalmazkodjon.
Zene?
Nagyon jól húzták meg, dolgozták át a darabot, ezáltal a zene is csak sűrűbb lett. Erős!
Terveid?
A Lili bárónővel párhuzamosan próbálom a Grease-t. Szurdi Miklós rendezi, és Frenchy szerepét játszom benne, a Syma Csarnokban lesz a bemutató október 16-án. Novemberben lesz egy Csongor és Tünde a GlobART társulattal, ebben Ilmát alakíthatom. Tanulni akarok, tapasztalni és játszani, játszani, játszani. Emellett vannak évek óta repertoáron tartott előadásaim és saját projektjeim.
Saját projekt?
Improvizációs színház. Verses monodráma, amit játszottam. De magam is írok verseket. Van egy gyermekotthon Bélfenyéren, Nagyváradtól 45-50 percre, ahová igyekszem háromhavonta eljutni. A Szent Miklós Gyermekotthon katolikus alapítású és az egyház működteti. Több mint három éve járok oda, adományokat gyűjtök. Ez szívügyem. A gyerekek is nagyon várnak. Pénzzel nem tudom segíteni őket, de a hangommal igen, ezért koncerteket szervezek, ahol nincsen meghatározott belépő, mindenki azt hoz, amit tud. A koncertek katolikus templomokban vannak. Igaz az, hogy jót tenni jó!
Köszönöm a beszélgetést!
Nagyon jól! Először a Lili bárónő meghallgatásán jártam itt, addig csak átutazóban. Maga a város nagyon csendes, nagyon szép! Gyönyörűek a virágágyások, sok a zöldterület. Szarvason el lehet csendesedni. Maga a színház is egy alkotó burok, ahol mindennek megvan a maga helye, ideje, rendje. Itt kezdettől fogva biztonságban érzem magam.
Milyen lesz Clarisse?
Clarisse még javában formálódik, próbáról próbára változik bennem. Nem drasztikus ez a változás, apróságok. Először próbálom őt megérteni, megválaszolni a kérdéseit, és ha már tudom, mi működteti belülről, akkor meglesznek a színei is. Clarisse nagyon vibráló egyéniség, dinamikus, temperamentumos, vérbő, szereti nevén nevezni a dolgokat. Ezek mellett az adja a báját, hogy színésznőként kicsit többet képzel magáról, mint amit elért valójában. Élvezi azt az atmoszférát, azt a dicsfényt, ami egy színésznőt körbeleng, de keresi a helyét a világban. Azért érkezik a kastélyba, hogy felkeresse és újra magához édesgesse Illésházy Lászlót, akivel volt egy „kis” szerelmi kalandjuk, és – nem mellesleg - az első színésznői sikere is a gróf által írt darabban volt. Itt, a kastélyban ismeri meg Frédit, aki szintén szeret a társaság központja lenni. Szerelem szövődik közöttük. Bohókás és folyton perlekedő szerelem. Frédi nyitja meg és hozza ki igazán Clarisse személyiségét – szerintem. Most így gondolom, de lehet, hogy holnap már valami mást fogok látni. Clarisse itt pulzál bennem.
Mennyire kaptok szabad kezet a szerep megformálásában?
Nagyon kíváncsi voltam, hogy Viktornak (Varga Viktor rendező) mi az elképzelése, mivel kettős szereposztásban játsszuk Ivettel (Bardon Ivett). A rendező abból indult ki, hogy két színésznő játszik, ezért mindkettőnek meg kell keresnie a maga igazságát szerepen belül. Terelget, de ugyanakkor lehetnek ötleteink, és ha jók, ha egyeztethetők, akkor rábólint. Nem azt mondja, hogy ilyen lesz és kész, hanem nyitott arra, hogyha én másképp látom, azt megbeszéljük.
Vagyis nem lesz egyforma Clarisse?
Más lesz Ivetté és más lesz az enyém. De ez így szép. A színház közös alkotómunka. Viszont a rendezőnek óriási a felelőssége, hiszen az egész előadásnak ő az alfája és omegája, ő tartja össze. Nem mindegy, milyen pedagógiával bánik a színésszel, mert nem vagyunk egyformák. Van, akinek dicséret kell, és van, akinek határozottabb hang. A rendező dolga, hogy kinyissa a színészt, ne pedig bezárja. Nagyon vártam a közös munkát Viktorral, hiszen nem dolgoztunk együtt. A meghallgatáson nagyon oldott légkört teremtett. Azt mondtam, ha nem is kapom meg a szerepet, már az is megérte, hogy eljöttem, mert olyan válogatásra érkeztem, ahol időt szántak rám, figyelmet kaptam. Úgy éreztem, tényleg érdekli, ki vagyok, hol tartok, mit hoztam, és azt hogyan közvetítem. A színházban mindenki ugyanannyira fontos, odafigyeléssel, szeretettel, türelemmel közelítenek hozzám és mindenkihez. Alkotótársnak tekintenek. A próbafolyamathoz nyitottság kell, kreativitás, lazaság, s ezt csak oldott közegben lehet.
A szubrett mindig vidám…
Igen, én is mosolygós vagyok alapvetően, mert igyekszem az élet pozitív oldalát nézni. Meglátom a rosszban is a jót, vagyis végiggondolom, hogy mi miért alakult így. Minden értem van. A nehézségek is. Ez lendít át a mélyponton. Clarisse szerepe azért is jó, mert az utóbbi időben sok drámai előadásban játszottam, és nagyon kellett egy bohókás, vidám szerep, amiből most többet is kaptam. Nagyon örülök a lehetőségeknek.
Hogy állsz a szereppel?
Alakul. A szöveget, a dalokat tudom. De ez kevés, a dalokban magasságok vannak, közben meg táncolni kell. Ezért nehéz, ugyanakkor szép kihívás az operett műfaja, mert prózai oldalon, énektudásban és a táncparketten is helyt kell állni. Most én azzal is küzdök, hogy a táncokat és a dalokat úgy összegyúrjam, hogy két emelés között ne zihálva vegyem a levegőt, hogy tánc közben magabiztosan tudjak énekelni, de a dalok tartalma, bája, humora is megmaradjon. Nagyon örülök, mert ez az első operett, amelyben játszom.
Koreográfia?
Nagyon jó, nagyon szeretem! Amellett, hogy Magyari László megannyi táncos, akrobatikus elemet tett bele, figyelt arra is, hogy szituatív legyen, a koreográfia a helyzetekhez, viszonyokhoz alkalmazkodjon.
Zene?
Nagyon jól húzták meg, dolgozták át a darabot, ezáltal a zene is csak sűrűbb lett. Erős!
Terveid?
A Lili bárónővel párhuzamosan próbálom a Grease-t. Szurdi Miklós rendezi, és Frenchy szerepét játszom benne, a Syma Csarnokban lesz a bemutató október 16-án. Novemberben lesz egy Csongor és Tünde a GlobART társulattal, ebben Ilmát alakíthatom. Tanulni akarok, tapasztalni és játszani, játszani, játszani. Emellett vannak évek óta repertoáron tartott előadásaim és saját projektjeim.
Saját projekt?
Improvizációs színház. Verses monodráma, amit játszottam. De magam is írok verseket. Van egy gyermekotthon Bélfenyéren, Nagyváradtól 45-50 percre, ahová igyekszem háromhavonta eljutni. A Szent Miklós Gyermekotthon katolikus alapítású és az egyház működteti. Több mint három éve járok oda, adományokat gyűjtök. Ez szívügyem. A gyerekek is nagyon várnak. Pénzzel nem tudom segíteni őket, de a hangommal igen, ezért koncerteket szervezek, ahol nincsen meghatározott belépő, mindenki azt hoz, amit tud. A koncertek katolikus templomokban vannak. Igaz az, hogy jót tenni jó!
Köszönöm a beszélgetést!
G. E.