Nem csak színésznőként létezem…
Beszélgetés Varga Anikóval
Varga Anikó a Lili bárónőben Illésházy Christinát alakítja. A szarvasi nézők két felolvasóesten is találkozhattak játékával. A Romkocsmai előadás előtt ültünk le beszélgetni.
Hogy érzed magad Szarvason?
Jól, nagyon élvezem!
Nyáron játszottál a Sógornőkben…
Igen, nagyon jó energiák vannak Szarvason, gyönyörű a Körös-part. Nyáron is ott laktunk. Van itt valami nagyon jó energia, amitől mindig megnyugszom, nagyon jó itt! Ezek megfogalmazhatatlan dolgok. Kedvesek az emberek, a színházban is családias a viszony. Ha bármi problémám van, mindenki segítőkész, nem érzem azt, hogy dolgozom!
Elfoglalt vagy, sok a munkád….
A Bárka Színházban voltam tíz évig, és ennek másfél évvel ezelőtt vége lett, mert megszűnt a Bárka. Az utolsó évben elhívtak Pozsonyba vendégszerepelni, így a Bárka után ott kezdtem el dolgozni. Kétnyelvű vagyok, így itt is, ott is játszom. Pozsonyba bekerültem egy napi Tv sorozatba is, ami öröm, de lekötöttség. Két hétre előre tudom a programot. De dolgozom gyermekekkel is, ami egy interaktív alkotói program. Két óra alatt létrehozunk egy előadást az ő ötleteik alapján, akik saját mesehőseiket játsszák el. Ezt a programot kétnyelvűre tervezzük itt is – szlovákul és magyarul.
A Lili bárónőben Illésházy Christinát játszod, mesélj róla?
Christina a fiatalabb grófnő, mélyen vallásos, nővérével apácamódra éltek, és megjelennek a kastélyban a jussukért – nem először. Meglepetés éri őket, mert a báró örömmel fogadja a két grófnőt. Chirstina boldog, mert van mit enni, zene van, mulatság, amiben eddig nem volt részük. Sok a humoros helyzet, mert Christina jól érzi magát, egyre bátrabb, és a maga módján próbálja csábítgatni vendéglátójukat.
Christina kicsit Anikós lesz?
Persze, hiszen az én testem, az én lelkem, az én energiám. Azért szeretem a színházat, mert önismeret is. Összerakni a színházban egy előadást esszenciális dolog, úgy gondolom, hogy az én életem – mint Varga Anikó – nem elegendő. Csupán egy médium vagyok, figyelem a környezetemet, nyitott szemmel járok, és később, ha szükségem van rá, beugrik egy mozdulat, egy jellem. Ez a színház, ez a játék, össze kell rakni, mint a puzzlet.
Eddig komolyabb szerepeket játszottál…
Igen, éppen ezért lubickolok benne. Főiskolai tanárom mondta: „Azt a színész dönti el, hogy karakter színész lesz, vagy sem.” Voltak mély drámai szerepeim, de nyitott vagyok más lehetőségekre is. Több műfajban kipróbáltam magam például bábszínházban is, ami nagy tapasztalat volt, mert a bábosok vizuálisan látnak, mi prózai színészek nem, ez egy másik látásmód és képzelőerő kell hozzá. Nagy felfedezés volt. Ma a színésznek mindent kell tudni játszani, nem szűkülhet be.
Koreográfia?
Nekünk egy olyan dalunk van, amiben táncolunk. Kettőnknek az összjáték a nehezebb. Sok apró jelenet van, ami nagy odafigyelést igényel mindkettőnktől (nővére Agátha: Dósa Zsuzsa). Egyszerre veszünk lélegzetet, egyszerre indulunk. Ez erősíti a párosunkat. Most azon vagyunk, hogy minden a helyére kerüljön. Apró mozzanatok, amelyek csak akkor működnek, ha pontosak. Szavakra vannak gesztusok kitalálva.
A próbák felén már túlvagytok…
Igen, intenzíven próbálunk, hiszen mindannyian messziről jövünk, és elfoglaltak is vagyunk. Ezért, amikor itt vagyunk, mindenki nagyon beleveti magát – szinte küzdünk a próbákért, ami nagyon ritka, hogy a színész maga jelentkezik a rendezőnél, hogy még próbálna. De, ha itt vagyunk a próbán túl, van énekóra, táncóra. Mindenki sokkal többet beletesz, mint amennyit elvárnak tőle. Azt hiszem nagyon fontos, hogy milyen embereket válogatott össze a rendező. De mindenki jól érzi magát, ez érződik. Először vagyok itt, sok mindenkit nem ismertem.
Hogy kerültél a Cervinus Színházba?
Zsuzsával (Dósa Zsuzsa) a Kassai Színházban találkoztam sok-sok éve. Azután Zsuzsa Győrbe ment, de tudtunk egymásról. Amikor a Holléval vendégszerepeltek megnéztek egy előadásban, amiben játszottam, utána beszélgettünk. Most felhívtak és én örömmel vállaltam, mert Viktorral (Varga Viktor) még nem dolgoztam. Amit Zsuzsa és Viktor Szarvason csinál, az nagyon jó. Feszegetik a határokat. Nagyon jó érzés, hogy megismerik a színészeket az utcán – Gézát vagy Gyurit (Benkő Géza, Derzsi György) –, köszönnek, mondanak pár kedves szót. A Sógornők után nekem is volt részem benne, ez nagyon jó érzés.
Ma este felolvasóest a Romkocsmában.
Gézával (Benkő Géza) nagyon régen ismerjük egymást, jó barátság is van köztünk. Itt vagyok, meghívtak, örömmel igent mondtam, várom! Jó hangulata van a Romkocsmának. Nem előadás lesz, de azért több, mint felolvasás, hiszen mozgunk is, ami nagyobb figyelmet igényel. Jók a darabban a helyzetek (Csehov, Medve című egyfelvonásos). Mindenképpen improvizáció, egyszeri és megismételhetetlen, mert nem ivódik úgy belénk, mint egy sokat próbált előadás.
Játszottál nyáron a Sógornőkben is.
Jaj nagyon jó volt! Egészen furcsa hangulat volt, sokan voltak, jó érzés volt!
Játszottál már negatív szerepet?
Nem, de minden szerepnek meg kell keresni a miértjét, meg kell érteni, mert másképpen nem lehet eljátszani. A Bárkában, Tasnádi István East Balkán című darabjában egy figyelmetlen anyát játszottam, ami nagyon megviselt.
És milyen Varga Anikó?
Amikor próba van, akkor képes vagyok akár négy órát is játszani, és amikor ezt lezárom, akkor azt valóban lezárom. Nekem arra kell törekednem, hogy arra a két órára, amikor a színpadon vagyok, akkor tudjak koncentrálni, de az a lényeg, hogy utána büfében leengedjek. Vagy tudok mutatni a színpadon valamit, mert sokat áldozok, és magas hőfokon égek. De tudok, imádok leülni – most a Körös partra a próba után. Szeretem a vizet, az eget, a fát, mert az életem így teljes. Nem csak színésznőként létezem, ember vagyok, akinek van családja, szerelme, gondolatai, és a színészeten kívül más is érdekli. De mint minden jó szakember, szeretném a munkámat jól végezni. Két hónap próba után néha kell, hogy kívülről lásd magad.
Minden embernek jó lenne, ha néha kívülről is látná magát …
Igen, valóban. Ezért dolgozom gyermekekkel, ami abban segít nekik, hogy felismerjék az érzelmeiket, hogy tudjanak konfliktusokat kezelni, tudjanak kommunikálni. Jó lenne felnőttekkel is foglalkozni, mert a sikerhez, a sikertelenséghez a kommunikáció hozzátartozik, nagyon fontos, és a belső koncentráció is hasznos lenne mindenki számára.
Anikó köszönöm, hogy a felolvasó est előtt időt szántál rám!
Hogy érzed magad Szarvason?
Jól, nagyon élvezem!
Nyáron játszottál a Sógornőkben…
Igen, nagyon jó energiák vannak Szarvason, gyönyörű a Körös-part. Nyáron is ott laktunk. Van itt valami nagyon jó energia, amitől mindig megnyugszom, nagyon jó itt! Ezek megfogalmazhatatlan dolgok. Kedvesek az emberek, a színházban is családias a viszony. Ha bármi problémám van, mindenki segítőkész, nem érzem azt, hogy dolgozom!
Elfoglalt vagy, sok a munkád….
A Bárka Színházban voltam tíz évig, és ennek másfél évvel ezelőtt vége lett, mert megszűnt a Bárka. Az utolsó évben elhívtak Pozsonyba vendégszerepelni, így a Bárka után ott kezdtem el dolgozni. Kétnyelvű vagyok, így itt is, ott is játszom. Pozsonyba bekerültem egy napi Tv sorozatba is, ami öröm, de lekötöttség. Két hétre előre tudom a programot. De dolgozom gyermekekkel is, ami egy interaktív alkotói program. Két óra alatt létrehozunk egy előadást az ő ötleteik alapján, akik saját mesehőseiket játsszák el. Ezt a programot kétnyelvűre tervezzük itt is – szlovákul és magyarul.
A Lili bárónőben Illésházy Christinát játszod, mesélj róla?
Christina a fiatalabb grófnő, mélyen vallásos, nővérével apácamódra éltek, és megjelennek a kastélyban a jussukért – nem először. Meglepetés éri őket, mert a báró örömmel fogadja a két grófnőt. Chirstina boldog, mert van mit enni, zene van, mulatság, amiben eddig nem volt részük. Sok a humoros helyzet, mert Christina jól érzi magát, egyre bátrabb, és a maga módján próbálja csábítgatni vendéglátójukat.
Christina kicsit Anikós lesz?
Persze, hiszen az én testem, az én lelkem, az én energiám. Azért szeretem a színházat, mert önismeret is. Összerakni a színházban egy előadást esszenciális dolog, úgy gondolom, hogy az én életem – mint Varga Anikó – nem elegendő. Csupán egy médium vagyok, figyelem a környezetemet, nyitott szemmel járok, és később, ha szükségem van rá, beugrik egy mozdulat, egy jellem. Ez a színház, ez a játék, össze kell rakni, mint a puzzlet.
Eddig komolyabb szerepeket játszottál…
Igen, éppen ezért lubickolok benne. Főiskolai tanárom mondta: „Azt a színész dönti el, hogy karakter színész lesz, vagy sem.” Voltak mély drámai szerepeim, de nyitott vagyok más lehetőségekre is. Több műfajban kipróbáltam magam például bábszínházban is, ami nagy tapasztalat volt, mert a bábosok vizuálisan látnak, mi prózai színészek nem, ez egy másik látásmód és képzelőerő kell hozzá. Nagy felfedezés volt. Ma a színésznek mindent kell tudni játszani, nem szűkülhet be.
Koreográfia?
Nekünk egy olyan dalunk van, amiben táncolunk. Kettőnknek az összjáték a nehezebb. Sok apró jelenet van, ami nagy odafigyelést igényel mindkettőnktől (nővére Agátha: Dósa Zsuzsa). Egyszerre veszünk lélegzetet, egyszerre indulunk. Ez erősíti a párosunkat. Most azon vagyunk, hogy minden a helyére kerüljön. Apró mozzanatok, amelyek csak akkor működnek, ha pontosak. Szavakra vannak gesztusok kitalálva.
A próbák felén már túlvagytok…
Igen, intenzíven próbálunk, hiszen mindannyian messziről jövünk, és elfoglaltak is vagyunk. Ezért, amikor itt vagyunk, mindenki nagyon beleveti magát – szinte küzdünk a próbákért, ami nagyon ritka, hogy a színész maga jelentkezik a rendezőnél, hogy még próbálna. De, ha itt vagyunk a próbán túl, van énekóra, táncóra. Mindenki sokkal többet beletesz, mint amennyit elvárnak tőle. Azt hiszem nagyon fontos, hogy milyen embereket válogatott össze a rendező. De mindenki jól érzi magát, ez érződik. Először vagyok itt, sok mindenkit nem ismertem.
Hogy kerültél a Cervinus Színházba?
Zsuzsával (Dósa Zsuzsa) a Kassai Színházban találkoztam sok-sok éve. Azután Zsuzsa Győrbe ment, de tudtunk egymásról. Amikor a Holléval vendégszerepeltek megnéztek egy előadásban, amiben játszottam, utána beszélgettünk. Most felhívtak és én örömmel vállaltam, mert Viktorral (Varga Viktor) még nem dolgoztam. Amit Zsuzsa és Viktor Szarvason csinál, az nagyon jó. Feszegetik a határokat. Nagyon jó érzés, hogy megismerik a színészeket az utcán – Gézát vagy Gyurit (Benkő Géza, Derzsi György) –, köszönnek, mondanak pár kedves szót. A Sógornők után nekem is volt részem benne, ez nagyon jó érzés.
Ma este felolvasóest a Romkocsmában.
Gézával (Benkő Géza) nagyon régen ismerjük egymást, jó barátság is van köztünk. Itt vagyok, meghívtak, örömmel igent mondtam, várom! Jó hangulata van a Romkocsmának. Nem előadás lesz, de azért több, mint felolvasás, hiszen mozgunk is, ami nagyobb figyelmet igényel. Jók a darabban a helyzetek (Csehov, Medve című egyfelvonásos). Mindenképpen improvizáció, egyszeri és megismételhetetlen, mert nem ivódik úgy belénk, mint egy sokat próbált előadás.
Játszottál nyáron a Sógornőkben is.
Jaj nagyon jó volt! Egészen furcsa hangulat volt, sokan voltak, jó érzés volt!
Játszottál már negatív szerepet?
Nem, de minden szerepnek meg kell keresni a miértjét, meg kell érteni, mert másképpen nem lehet eljátszani. A Bárkában, Tasnádi István East Balkán című darabjában egy figyelmetlen anyát játszottam, ami nagyon megviselt.
És milyen Varga Anikó?
Amikor próba van, akkor képes vagyok akár négy órát is játszani, és amikor ezt lezárom, akkor azt valóban lezárom. Nekem arra kell törekednem, hogy arra a két órára, amikor a színpadon vagyok, akkor tudjak koncentrálni, de az a lényeg, hogy utána büfében leengedjek. Vagy tudok mutatni a színpadon valamit, mert sokat áldozok, és magas hőfokon égek. De tudok, imádok leülni – most a Körös partra a próba után. Szeretem a vizet, az eget, a fát, mert az életem így teljes. Nem csak színésznőként létezem, ember vagyok, akinek van családja, szerelme, gondolatai, és a színészeten kívül más is érdekli. De mint minden jó szakember, szeretném a munkámat jól végezni. Két hónap próba után néha kell, hogy kívülről lásd magad.
Minden embernek jó lenne, ha néha kívülről is látná magát …
Igen, valóban. Ezért dolgozom gyermekekkel, ami abban segít nekik, hogy felismerjék az érzelmeiket, hogy tudjanak konfliktusokat kezelni, tudjanak kommunikálni. Jó lenne felnőttekkel is foglalkozni, mert a sikerhez, a sikertelenséghez a kommunikáció hozzátartozik, nagyon fontos, és a belső koncentráció is hasznos lenne mindenki számára.
Anikó köszönöm, hogy a felolvasó est előtt időt szántál rám!
G. E.