Benkő Gézával komolyan
Benkő Géza tíz éve dolgozik Szarvason is, sok – sok darabban láthatta a szarvasi közönség – például: a Temető-könyv, Barátunk René, az utóbbi időben a Holle anyó, a Csodaszarvas. Első rendezése a „Szép álom, szállj szívemre” című zenés játék volt Derzsi György előadásában. Szerkeszti, rendezi a pódium előadásokat és persze részt is vesz bennük. Mindezeket Szarvason, ezen kívül számos munkája van. Általában a humoros oldalát mutatja meg az utóbbi időben, én azonban úgy gondolom, Benkő Géza nagyon is komoly, felelősségteljes, realitás talaján álló színész. A Lili bárónőben Becsei tiszttartót alakítja. A próba utolsó hetében beszélgettünk.
A Holléban és a Csodaszarvasban a humor volt a rád jellemző, milyen lesz Becsei a Lili bárónőben?
Nem tudom milyen lesz. Tényleg nem tudom. Minden nap alakul. Belecsempészek némi humort, aztán majd meglátjuk. Becsei nem hangsúlyos. Sokan azt mondják: ő irányít, ő mozgatja a szálakat, de ez nem így van. Becsei töltelék figura, akinek megvan a maga fontossága, de dramaturgiailag, ha van, van, ha nincs, nincs egyre megy – szerintem. Egy kellemes jelenséget szeretnék beletenni, hogy azért ott legyek, de csak egy színfoltként. Hogy mennyire lesz humoros vagy nem, nem érdekes.
Ezúttal nem énekelsz…
Én prózai színész vagyok elsősorban. Énekes-színészként kényszerből dolgozom, ez pszichika. Az önbecsülés egy alacsonyabb fokozatán állok ezen a téren önmagammal szemben. Ezáltal a biztonságérzetem is alacsonyabb fokozaton áll ebben a témában.
Mit jelent számodra a Cervinus Teátrum?
Barátságot jelent nekem elsősorban. Lassan már hagyomány is, hiszen tíz éve dolgozom itt. Meg munkát, hiszen szabadúszó színész vagyok. Csak más attitűdből jön le az ember, egy mentális helyre dolgozni, mint egy olyan helyre, ahová hosszú éves barátságok kötik. Ennyiből teljesen más Szarvas, a Cervinus fontos nekem!
Szerkesztője, rendezője vagy a felolvasóesteknek, amely nagyszerűen működik. Mit jelentenek ezek számodra?
Picivel komplexebb, mint a színjátszás, az énképemnek egy üzenet, könnyebben át tudok adni, hiszen színészként egy figura vagyok, a rendezés valójában egy vallomás.
Milyen alapon választasz darabot a felolvasószínházba?
Gondoltam már arra, hogy nagyon szeretnék monodrámát felolvasni. Gondoltam versek felolvasására is akár. Ha már szabadkezet kaptam, akkor megpróbálok szemezgetni innen is, onnan is. Nyilván valami szépet, kacagtatót, elgondolkodtatót. Hogy mit választ az ember mindig szubjektív – ami nekem teszik. Az vezérel, hogy a közönségnek valami szépet adjak, ha lehet. A színészek, akik előadják, élvezik, egyfajta kalandtúra nekik is. Másfajta dimenzióban látják magát a játékot és más így találkozni a közönséggel. Egészen más érzés.
Verseket írsz, mikor állnak össze köteté?
Nem ambicionálom. A verseket magamnak írom, mert jó. Ennyi. Inkább szeretetből, meg egyfajta lelki kényszerből írok vagy hézagpóló – mindenesetre engem boldoggá tesz ha írok, és ha egyszer megírtam, nem foglalkozom vele, akkor elhagyom. Nem folyamatosan írok. Időm sincs, 10-15 perc alatt megírom, azután megnyugszom. Nem azért írok, hogy publikáljak, nem az utókornak, én így vagyok jól.
Terveid?
Nem akarok tervekről beszélni.
Miben játszol a Lilin kívül?
Két darabban játszom Kassán, egy harmadikat majd elkezdek próbálni novemberben. Ennyi.
Filmek?
Volt is, most is lesz egy német film, amiben angolul kell dolgoznom.
Beszélsz angolul?
Igen, igyekszem a mai generációhoz igazodni, akik úgy nőnek fel, hogy beszélik az angol nyelvet. Én 36-37 évesen mentem Angliába és Írországba dolgozni, hogy jól elsajátítsam a nyelvet.
Téged a humorral azonosítanak, pedig nagyon is komolyan gondolkozol…
Humorban nem ismerek tréfát. Csak a munkámat végzem. Szeretek nevettetni, meg elgondolkodtatni. Ha ez sikerül, jó.
Következő felolvasóest?
Talán október, de lehet, hogy csak november, elég sok a munkám októberben.
Mi lesz a címe?
Nem árulom el!
Rendben! Köszönöm Géza, hogy időt szakítottál a beszélgetésre.
A Holléban és a Csodaszarvasban a humor volt a rád jellemző, milyen lesz Becsei a Lili bárónőben?
Nem tudom milyen lesz. Tényleg nem tudom. Minden nap alakul. Belecsempészek némi humort, aztán majd meglátjuk. Becsei nem hangsúlyos. Sokan azt mondják: ő irányít, ő mozgatja a szálakat, de ez nem így van. Becsei töltelék figura, akinek megvan a maga fontossága, de dramaturgiailag, ha van, van, ha nincs, nincs egyre megy – szerintem. Egy kellemes jelenséget szeretnék beletenni, hogy azért ott legyek, de csak egy színfoltként. Hogy mennyire lesz humoros vagy nem, nem érdekes.
Ezúttal nem énekelsz…
Én prózai színész vagyok elsősorban. Énekes-színészként kényszerből dolgozom, ez pszichika. Az önbecsülés egy alacsonyabb fokozatán állok ezen a téren önmagammal szemben. Ezáltal a biztonságérzetem is alacsonyabb fokozaton áll ebben a témában.
Mit jelent számodra a Cervinus Teátrum?
Barátságot jelent nekem elsősorban. Lassan már hagyomány is, hiszen tíz éve dolgozom itt. Meg munkát, hiszen szabadúszó színész vagyok. Csak más attitűdből jön le az ember, egy mentális helyre dolgozni, mint egy olyan helyre, ahová hosszú éves barátságok kötik. Ennyiből teljesen más Szarvas, a Cervinus fontos nekem!
Szerkesztője, rendezője vagy a felolvasóesteknek, amely nagyszerűen működik. Mit jelentenek ezek számodra?
Picivel komplexebb, mint a színjátszás, az énképemnek egy üzenet, könnyebben át tudok adni, hiszen színészként egy figura vagyok, a rendezés valójában egy vallomás.
Milyen alapon választasz darabot a felolvasószínházba?
Gondoltam már arra, hogy nagyon szeretnék monodrámát felolvasni. Gondoltam versek felolvasására is akár. Ha már szabadkezet kaptam, akkor megpróbálok szemezgetni innen is, onnan is. Nyilván valami szépet, kacagtatót, elgondolkodtatót. Hogy mit választ az ember mindig szubjektív – ami nekem teszik. Az vezérel, hogy a közönségnek valami szépet adjak, ha lehet. A színészek, akik előadják, élvezik, egyfajta kalandtúra nekik is. Másfajta dimenzióban látják magát a játékot és más így találkozni a közönséggel. Egészen más érzés.
Verseket írsz, mikor állnak össze köteté?
Nem ambicionálom. A verseket magamnak írom, mert jó. Ennyi. Inkább szeretetből, meg egyfajta lelki kényszerből írok vagy hézagpóló – mindenesetre engem boldoggá tesz ha írok, és ha egyszer megírtam, nem foglalkozom vele, akkor elhagyom. Nem folyamatosan írok. Időm sincs, 10-15 perc alatt megírom, azután megnyugszom. Nem azért írok, hogy publikáljak, nem az utókornak, én így vagyok jól.
Terveid?
Nem akarok tervekről beszélni.
Miben játszol a Lilin kívül?
Két darabban játszom Kassán, egy harmadikat majd elkezdek próbálni novemberben. Ennyi.
Filmek?
Volt is, most is lesz egy német film, amiben angolul kell dolgoznom.
Beszélsz angolul?
Igen, igyekszem a mai generációhoz igazodni, akik úgy nőnek fel, hogy beszélik az angol nyelvet. Én 36-37 évesen mentem Angliába és Írországba dolgozni, hogy jól elsajátítsam a nyelvet.
Téged a humorral azonosítanak, pedig nagyon is komolyan gondolkozol…
Humorban nem ismerek tréfát. Csak a munkámat végzem. Szeretek nevettetni, meg elgondolkodtatni. Ha ez sikerül, jó.
Következő felolvasóest?
Talán október, de lehet, hogy csak november, elég sok a munkám októberben.
Mi lesz a címe?
Nem árulom el!
Rendben! Köszönöm Géza, hogy időt szakítottál a beszélgetésre.
G. E.